Mindent magad csinálsz. Ha nem Te számlázol, akkor senki. Ha nem Te posztolsz, akkor nem lesz elérés. Ha nem Te válaszolsz a megkeresésekre, akkor elmegy az ügyfél.
A stratégia helyett csak a gyors megoldások vannak. Nincs időd gondolkodni, mert mindig épp valamit be kell fejezni.
A pihenés luxus. Ha leállsz, kiesel.
A család, barátok háttérbe szorulnak. Este, hétvégén, nyaralás közben is ott motoszkál a "fuhh, ezt most kéne kipipálni" érzés.
Ez nem élet, ez túlélés. Olyan, mint amikor felfelé akarsz haladni egy lefelé mozgó lépcsőn – minden erődre szükség van ahhoz, hogy ne sodorjon el. Vagy mintha egyszerre lennél sofőr, szerelő, diszpécser és utas a saját cégedben.
Ehhez párosul a "szabadúszás" álcájában felsorakozó kötöttségek garmadája – csak nem a főnök diktál, hanem minden és mindenki egyszerre. A szabadság helyett egy dizájnos, aranycellában ülsz, aminek te tervezted a falait – de attól az még zárt.
Igen. Elkezd egyre inkább nyomasztani a helyzet és a folyamatos magad után futás. Majd megállsz egy pillanatra. Kinyitva a szemed, szembe találod magad a jövőbeli Éneddel, aki a következő kérdéseket teszi fel (remélhetőleg teljesen felkavarva benned az eddigi felállást):
Persze Neked ekkor még biztonságosabb, vagy komfortosabb továbbra is a megszokások börtönében létezni, "azt legalább már tudod milyen sz*r". Teljesen megértelek. Ezt megjártam én is és ez igaz lehet az életünk bármely területén.
De Te továbbra sem panaszkodsz. Erős vagy. Kitartó. Pörög a napi rutin.
Majd belül egyre hangosabb lesz az a feszültség, hogy valami így akkor sem stimmel.
A legvisítóbb igazság ebben az, hogy később még ennél is rosszabb lesz felébredni, amikor már lehet túl késő. Te kiégtél, a családod ráment, az ügyfelekből nem lett több, sőt egyre inkább lemaradva érzed magad a versenyben, még mindig mindent egyedül akarsz megoldani vért izzadva. Amennyire ez a forgatókönyv lehetséges, annyira ennek a teljesen FORDÍTOTT változata is és a kimenet csak egyetlen dolgon múlik: A DÖNTÉSEDEN. Ugyanis az előbbiek hosszútávon nem kérdések, hanem döntések sorozatai.
Ugyanaz a cél, de hirtelen nem kell mindent Neked cipelni. Képzeld azt, hogy hegymászás közben kapsz magad mellé egy társat. Egy olyan háttérszereplőt, szakembert aki csendben, de hatékonyan leveszi a válladról a terhet, ami attól tartott vissza, hogy fejlődj és újra azzal foglalkozz, amiért ezt az egész vállalkozást elkezdted. Egyre jobban átérzed, hogy az igazi erő abban rejlik, hogy tudod mikor van itt az ideje delegálni.
✨Tehát 2 út áll előtted. Na de nézzük, melyik, hova vezet?
I. Továbbra is "magányos farkasként" éled meg a vállalkozást.
Minden perced le lesz kötve, elúszik a pénzed a rossz szervezés miatt. Folyamatosan vissza kell utasítanod az új lehetőségeket, mert nincs rá kapacitásod. A magánéletről említést sem teszel a hét napjain. Elaprózod magad, a multitasking nem azt az eredményt adja, amit várnál tőle. Végül csak stagnálnak az eredményeid és nem növekedsz sehova.
II. Bevonsz egy virtuális asszisztenst és elindulsz a változás útján
Heti több órádat felszabadítva, több ügyfelet, nagyobb projekteket tudsz elvállalni, megnő a kapacitásod a termékeid, szolgáltatásaid fejlesztésére is. A családod, a baráti kör újra teljes "valódban" élvezheti a társaságod. A fókuszod koncentráltabb lesz, a költségeid átláthatóbbak és stratégiákban gondolkodsz, nem csak a túlélésért megy a küzdelem. Egy fenntartható, skálázható fejlődés nyer teret az életedben.
Képzeld el, hogy reggel nem az e-mailek nyomasztanak, hanem a tervezésen járhat az agyad. Hétvégén nem az ügyfeleket hajtod, hanem a gyerekeiddel játszol. Végre nem csak életben tartod a céged, hanem építed is.
Ez nem álom. Ez csak egy döntésre van tőled.
Ha készen állsz a változásra, csak foglalj egy időpontot nálam és tedd meg az első lépést afelé, hogy újra Te légy a saját vállalkozásod élén, ne csak az árnyékod.
Keress bizalommal és egy 30 perces ingyenes konzultáció keretében egyeztetünk!🥰
A tartalommarketing napjaink legfontosabb eszközei között van a vállalkozások növekedésében. Azonban kezdőként hajlamosak vagyunk ugyanazokat a ballépéseket megtenni ezen a téren is. Igen...én is gyakorlatilag amekkora lendülettel elkezdtem a "szabadúszó létet", annyira csak "azt hittem, hogy tudom", mit és miért csinálok. Szóval nem vagy egyedül!...
